A kaméleonok nem zöldek. És még csak nem is mimikri-mesterek?

Ha azt mondod valakinek, hogy „kaméleon”, a legtöbben egy zöld, gülüszemű kis lényt képzelnek el, aki bármilyen háttérhez hozzáidomul. Előtérben barna fa? Piff, barna lesz. Háttérben egy pink tapéta? Paff, rózsaszín. Néhányan még azt is elhiszik, hogy a kaméleon képes sakktáblára változni, ha leültetik egy tábla mellé.
Szép mese. De sajnos nem igaz.

A valóság az, hogy a kaméleon nem zöldnek születik, nem a háttérhez igazodik, és nem is a menekülés miatt váltogatja a színeit. Sokkal inkább a hangulat, a testhőmérséklet, sőt – kapaszkodj meg – a romantikus hajlamai határozzák meg, hogy éppen milyen színben pompázik.
Ez a kis lény ugyanis inkább egy vizuális hangulatjelző, mint rejtőzködő ninja.

Ideje tehát helyre rakni a kaméleonos legendát, és belenézni abba a színpompás valóságba, amit eddig csak mesékből ismertünk.

Miért változik a kaméleon színe valójában?
A kulcsszó: nanokristályok.
A kaméleon bőrében speciális sejtek – az ún. iridoforok – találhatók, melyek nanoméretű kristályokat tartalmaznak. Ezek a kristályok úgy rendeződnek, hogy különböző fénytörési mintázatokat hoznak létre – tehát nem festéket kever a bőre alatt, hanem a fényt manipulálja.

És mi alapján történik ez?

Hőmérséklet – Hűvösebb időben sötétebb tónusúak lesznek, hogy jobban elnyeljék a hőt.

Hangulat – Stressz, félelem, düh: mind látszik rajtuk.

Kommunikáció – A hímek például harsány színekkel hívják fel magukra a nőstények figyelmét – és figyelmeztetik a riválisokat.

Területvédelem – A rikító színek azt üzenik: „Ez itt az én bokrom, haver.”

És a háttérhez való alkalmazkodás?
Ez az egyik legnagyobb tévhit. A kaméleon maximum a környezete általános fényviszonyaihoz alkalmazkodik – de nem lesz pöttyös, mert a függöny az. A változás nem az álcáról szól, hanem a belső állapot kifejezéséről.

Ha tehát egy kaméleont a színes kanapéra ültetsz, nem fogja azt mintázni – de ha ideges lesz tőle, akkor lehet, hogy vöröses-lilás színre vált. Nem a kanapé miatt. A te hibád.

Akkor miért lett belőlük mimikri-legenda?
A válasz egyszerű: az emberek szeretik a látványos sztorikat. Egy kis lény, ami beleolvad a háttérbe – ez már-már varázslat. Csak közben elfelejtjük, hogy a természet sokkal okosabban és érdekesebben működik, mint a rajzfilmek.

 A kaméleon nem zöld. Hanem sokféle. Nem egy színes kaméleon a háttérhez, hanem a háttér igazodik hozzá. Ő nem rejtőzködik – üzen. És ha egyszer elkapod, mit akar mondani a színével, rájössz: ez a kis lény nem szimplán színváltó. Ő egy élő LED-panel. Csak sokkal menőbb.